Hortenzia szaporítása
A hortenziát kétféleképpen lehet szaporítani:
– Generatív, más néven ivaros módon
o Magvetéssel
– Vegetatív, más néven ivartalan módon.
o Dugványozással
Zölddugvánnyal
Fásdugvánnyal
o Bujtással
o Tőosztással
o Hajtáscsúcs (merisztéma) tenyésztéssel
o Oltással, szemzéssel
Ezúttal a zölddugványozással foglalkozom.
A zölddugványozás egy ivartalan szaporítási mód, ami nagyjából azt jelenti, hogy nem kell hozzá virág (termő és meddő), nem kell termékenyülés, hanem csak egy életerős, zöld dugvány esetén, aktív, azaz hajtó hortenziára van szükség. Az anyanövényről ezúttal nem fás, hanem zsenge, zöld részeket szedünk le a dugványozáshoz, ügyelve, hogy a hajtások ne lankadjanak meg. A hajtások akkor alkalmasak dugványozásra, ha már kissé keményebbek, félfás állapotban vannak. A képeken bemutatom, hogy mit is értünk ez alatt a gyakorlatban, hogyan lehet könnyen felismerni a megfelelő hajtásrészt.
Ügyeljünk arra, hogy:
– Csak egészséges hajtást szedjünk, ne legyen rajta semmiféle betegség nyoma, tünete.
– Ne legyen a hajtáson fizikai sérülés.
– Ne legyen hiánytünetes, ne szenvedjen tápanyaghiányban.
– Ne szenvedjen vízhiányban.
– Ne legyen fényhiányos, megnyúlt.
– Túlérett, és túl fiatal dugvány egyaránt rossz, a túl fiatal nehezebben gyökeresedik és a földdel érintkező töve könnyen elrothad. A túlérett gyökeresedési hajlandósága rossz.
– A dugvány nem lehet túl vastag és vékony sem. A fajtára jellemző növekedési paraméterekkel kell bírnia, úgymond a fajtára jellemző átlagos vastagságú legyen.
A szabadföldi zölddugványozás optimális ideje június-július. Mert ekkor találunk a hortenziákon megfelelő minőségű és mennyiségű zöld hajtást, és ekkor alkalmas a nappali és éjszakai hőmérséklet a gyökeresedéshez.
A gyökeresedéshez nagyon fontos, hogy a földdel érintkező dugványrész állandó 20-24 0C fokos hőmérsékleten legyen. Késő tavasszal még előfordulhatnak hideg éjszakák, amikor ez az érték nem, vagy csak szaporító házban biztosítható.
A hortenzia csúcshajtásaiból szebb és erőteljesebb növény fejlődik, mint az oldalhajtások dugványaiból. Adódik a nagy probléma, hogy a csúcshajtásokon ilyenkor virág van. Ráadásul a virágos hajtásrész kevésbé is alkalmas gyökereztetésre, mert nehezebben gyökeresedik. Meg kell hát keresnünk a virágtalan csúcshajtásokat, vagy a legerősebb oldalhajtások közül válogassunk. Aki eladásra termel növényeket, eleve metszéssel anyanövénynek nevel a hortenziákat. Hogy ez mit jelent, arról most nem írok. Kérésre foglalkozhatunk ezzel is a Hortenzia szaporítás facebook csoportban.
A megfelelő hajtást egy éles vékony pengéjű metszőollóval vagy késsel egy egészséges rügypár, levélpár alatt pár milliméterrel elvágjuk. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy jó helyen vágjuk el, akkor első lépésben a rügypár alatt 2-3 centivel távolítsuk el. A hajtást innentől kezdve nevezhetjük zölddugványnak.
A dugvány további előkészítést igényel. Részletesebben nézzük a dugványozás menetét.
1; Válasszátok ki a növényt, amiről szaporítani szeretnétek. Kerti, bugás, fűrészes levelű, cserjés, kúszó és a hibridek szaporíthatók ilyenkor könnyen. Kísérletezni a többivel is lehet.
2; Válasszátok ki és vágjátok le a megfelelő hajtást. Erről fentebb már részletesen írtam.
3; A dugványról távolítsátok el a gyenge csúcsi részt, de úgy, hogy a megmaradt dugvány 2-3 rügyemelettel rendelkezzen.
4; Az alsó levélpárt el kell távolítani. A levélpár alatti szárrészt éles késsel, vagy metszőollóval pár milliméteresre vágjátok vissza. Fontos, hogy a szaporító közegbe került alsó részen semmilyen levélrész, pélhalevél ne maradjon, mert az a közegben megrothad.
5; Hosszabb ízközű fajtáknál 2 ízköz, rövidebbeknél 3 ízközű maradhat a dugvány. Bármilyen hosszú is a földbe csak pár centis rész kerülhet a dugványból.
6; Ha három ízköz van, akkor a második levélpárt is el kell távolítani.
7; Csak a legfelső levél/levelek maradhatnak meg. Kisebb lombú fajtáknál ez maradhat egészben, nagyobb lombú fajtáknál félbe kell vágni a lombot.
8; Válasszátok ki a szaporító edényt, ami bármi lehet, amelyben a dugványok elférnek, amit le tudtok takarni fóliával, vagy üveggel, és ami legalább 8 centiméter mély.
9; Töltsétek meg jó minőségű laza, tőzeges, kókuszrostos, perlites szaporító földdel, melyet tömörítsetek bele az edénybe.
9/a. Mártsátok bele gyökereztető hormonba, porba. Ez nem szükséges, ezért adtam neki egy alszámot, de tagadhatatlan, hogy ez segíti a gyökeresedést.
10; Készítsetek lyukat a földbe, és ebbe helyezzétek bele a dugványokat úgy, hogy csak az alsó rügypár, ízköz kerüljön a szaporító közegbe és az se túl mélyen fajtától függően 3-6 centiméterre. A következő rügypár nem kerülhet föld alá, és a föld felszínével sem érintkezhet.
11; Erősen nyomkodjátok meg a földet a dugvány körül.
12; Alaposan öntözzétek be a földet.
13; Húzzatok egy párolgást gátló üveget, vagy műanyagot a dugványok fölé. Ha zárt az üveg, akkor szellőzés miatt naponta egyszer vegyétek le pár percre, hogy friss levegő menjen alá. Műanyag flakon esetén vágjatok pár apró lyukat a flakonra. A dugványokat tegyétek árnyékos helyre, és szükség szerint öntözzétek. 3-6 hét alatt kigyökeresedik, ezt onnan lehet a legjobban észrevenni, hogy amikor már új hajtásokat fejleszt, akkor biztosan rendelkezik új gyökérrel.
