Minden a kertészkedésről.
2921 Komárom, Petőfi Sándor út 111/a.
+36 70 384 2982
H-P: 08:00 - 18:00
18 dec 2019

A jó madáretető 8 titka.

Milyen egy rossz madáretető?

Lehet rosszul etetni a kerti madarakat?

Kell egy jó cím, amely megállásra és olvasásra készteti az olvasót. A fentiek megfelelnek-e ennek a manapság divatos marketing feltételnek, nem tudom, de a következőkben megosztom veletek a téli madáretetés során szerzett tapasztalataim.

 

Egyáltalán lehet rosszul etetni a kerti madarakat?

Lehet.

  • Nem megfelelő eleséget rakunk ki számukra.
  • Nem megfelelő gyakorisággal etetjük őket.
  • Nem megfelelő etetőbe rakjuk az eleséget.

Nagyon nem mindegy, hogy milyen madarakat szeretnénk etetni. Sőt egyes fajokat nem is tudunk etetni, mert olyannyira rovarspecifikus a táplálkozásuk, hogy a hideg és a hó ellenére sem térnek át a növényi magvakra. Számukra olyan kertet kell kialakítani, fenntartani, amelyből télen is elő tudják szedni azt a pár szem rovart, ami az életben maradásukhoz szükséges. Jó példa a feketerigó, amelynek a fenyőkéreggel takart díszkert vagy a talajtakarásos haszonkert ad télen táplálékot. Biztosan mindannyiótok előtt vannak az egész télen csőrrel a bokrok alatt kapirgáló fekete kis madártestek. Egy-egy aktívabb nap után akár a fél járdát is beterítik a kikapart faaprítékkal, falevéllel.

És itt álljunk meg pár mondat erejéig.

A talajtakarásos kertről leginkább a biokertészkedés kapcsán lehet hallani, ritkán hozzák összefüggésbe a madarakkal, azok táplálkozásával.

Nézzük mi is történik, akkor, amikor a talaj felületét letakarjuk szerves anyaggal.

A talajban élő és abból, ott táplálkozó élő szervezetek élelemforrást kapnak, amelyért a talaj legfelsőbb rétegébe, felületére kell menniük. Ezt szívesen megteszik, mert egyrészt ott a táplálék, másrészt jobb életkörülményeket kapnak, mint a kemikáliák miatt kémhatásában változó, az állandó talajművelésnek köszönhetően bekeményedő levegőtlen talajban. Takaró réteg továbbá a talajt melegíti is, amit tovább fokoz a táplálkozó szervezetek által termelt hő is. Így télen a mélyebbre húzódó élőlények a felső talajrétegben maradnak, így a madarak kisebb erőfeszítéssel el tudják őket érni.

Vannak olyan madárfajok, amelyeket nem szeretnénk etetni, de ők mégis elveszik a részüket a többi madárnak kirakott eleségből. Kiemelt képviselőik a verebek.

Aztán vannak olyanok, akiket nagyon szeretnénk etetni, de olyannyira félénkek vagy speciális igényűek, nagy testűek stb., hogy nem vagy csak igen nehezen találjuk meg a hozzájuk vezetőt etetési utat. Ilyenek a vadgalambok, harkályok, csuszkák stb.

Természetesen az sem mindegy, hogy milyen környezetben etetjük a madarakat. A cikk írásakor nem egy tanyasi környezet lebeg a szemeim előtt, hanem egy sűrűn lakott városi ház kertje.

Nézzük a fenti pontokat.

 

Nem megfelelő eleségről beszélhetünk;

  • ha a megcélzott madárka nem a kihelyezett eleséget enné elsősorban (pl. napraforgó), azonban más eleség hiányában megenné azt, de nem fér hozzá, mert nem tudja felpattintani a maghéjat
  • ha a kirakott eleség romlott; ami nekünk avas, az nekik is az, megeszik ugyan, de csak azért, mert a létük múlik rajta
  • ha az eleség mérgezett

 

Nem megfelelő gyakorisággal etetjük őket.

Ha egyszer odaszoktattuk őket, akkor nem szabad abbahagyni az etetést, mert mire más eleség felkutatásába kezdenek, lehet, hogy már túl késő lesz a számukra, mert a legyengült szervezetükkel nem jutnak időben az új élelem nyomára. Ezért fontos, hogy mindig legyen eleség az etetőkben. És itt fog majd becsatlakozni a nem megfelelő etetők néhány műszaki paramétere, amelyeknek köszönhetően a verebek pár óra alatt a földre szórják a nagyobb mennyiségű eleséget is.

 

Nem megfelelő etetőbe rakjuk az eleséget.

Ezzel meg is érkeztem a cikk fő témájához. Persze mi a nem megfelelő? Kinek mi, ez csak nézőpont kérdése. Én az alábbi szemszögből nézve értékeltem az etetőket:

  • Vannak olyan madarak, amelyeket nem szívesen etetek. Nem azért, mert a pusztulásukat kívánom, hanem azért, mert nincsenek rászorulva. Olyan szinten alkalmazkodtak ahhoz, hogy az ember elvette a természetes élőhelyüket, hogy egyedszámukat még növelni is tudták. Két példát említenék: a házi veréb és a balkáni gerle (ez utóbbi nem összetévesztendő az örvös galambbal).
  • Azok a madarak, amelyeket etetni szeretnék, mennyire férnek hozzá az eleséghez, illetve mennyire alkalmas számukra, hogy ott táplálkozzanak.
  • Mennyire biztonságos az etető, gondolok itt elsősorban a macskára.
  • Mennyire tudja megakadályozni az etető a táplálékpazarlást.
  • Mennyire praktikus az etető. Az elhelyezése, kihelyezése, rögzítése egyszerű feladat-e. Az utántöltés mekkora erőfeszítést és gyakoriságot kíván. Mennyire tartós az etető.

Mint írtam, a verebeket és a balkáni gerlét nem szívesen etetem. De mivel megakadályozni nem tudom, ezért arra törekszem, hogy a kihelyezett eleségből minél több jusson azoknak a madaraknak, amelyekre elsősorban gondolok.

A balkáni gerlét könnyű kizárni, mert súlyánál és bátortalanságánál fogva nem száll rá egy imbolygó etetőre, viszont éberen figyel minden apró földre hulló eleségre, és azonnal lecsap rá. Ilyen hulló eleséget a házi veréb bőségesen szolgáltat a számára, ha hagyjuk. A veréb ugyanis kevésbé képes a napraforgómagot kibontani, ezért egy jól megtöltött etetőbe belemegy, és csőrével keresi benne a kisebb magokat, közben a földre veri a többit. Pár óra alatt képesek több liter napraforgómagot kiverni. Ha ez megtörténik, akkor tulajdonképpen hálás is vagyok a balkáni gerlének, amelyik nem engedi kárba veszni a magot, gyorsan feleszi a földről. Igen ám, de közben a cinkék éhen maradnak.

Mivel a veréb zömében csak a csőrével veri az eleséget, ez pedig csak néhány centis szóródást jelent, ezért ha kellőképpen mély oldalfalú az etető és nagy alapterületű, akkor a szóródást jelentősen tudjuk csökkenteni.

Milyen problémák adódnak egy madáretetővel kapcsolatban, azaz a jó madáretető 8 titka:

 

  1. Alapterülete túl nagy vagy épp túl kicsi.
  2. Az etetőfelület oldalfala túl magas vagy épp alacsony
  3. Nagyon szűk.
  4. Túl nehéz
  5. Nincs megoldva vagy jól megoldva a rögzítése.
  6. Nincs, vagy túl kicsi az önetető része.
  7. Annyira gyenge, hulladékanyagból készül, hogy egy tél alatt tönkremegy.
  8. Nehéz az utántöltése, tisztítása.

Nézzünk néhány konkrét példát!

19 máj 2019

Méhbalzsam – Monarda

Ajakosvirágúak családjába tartozó virág, amely dísz,- gyógynövény,- és fűszerkertekben is egyaránt megállja a helyét.

Észak-Amerikában őshonos nemzetségükbe tucatnál is több faj tartozik. Hazánkban annak ellenére kevésbé elterjedt növény, hogy számtalan jó tulajdonsága indokolná ezt.

A méhbalzsamot magyarul indiáncsalán, ápolka, bergamott névvel is illetjük. A bergamott név az angol nyelvterületről származik, mert a növény illata hasonlít az ott honos bergamottnarancsra.

A Monarda latin nevét egy sevillai zsidó orvos-kereskedőről (Nicholas Bautista Monardes) kapta, aki a Spanyolországba bekerülő, addig ismeretlen növényről is írt Amerika növényvilágát bemutató könyvében.

Hazánkban négy faja a legismertebb:

  • Monarda didyma
  • Monarda fistulosa
  • Monarda menthifolia
  • Monarda citriodora

Bíbor méhbalzsam – Monarda didyma

Legismertebb méhbalzsam. 70-120 centiméter magasra megnő, bokrosodó, hazánk teleit könnyedén átvészelő évelő virág. Lombja illatos. Virága bíbor színű, júniustól augusztusig nyílik. 3-4 centiméter hosszú virágokból feltűnően kinyúlnak a hosszú porzók. Nektárban gazdag virágait szívesen látogatja a porzó rovarvilág.

Feltünően kinyúló hosszú porzók.

Monarda fistulosa

Csöves méhbalzsam – Monarda fistulosa

Csak egy fejecske virágzata van, sosem alkotnak tornyot az egymásra helyezkedő, egymás fölött nyíló virágai. Virágai színe rózsaszín, ritkán fehér. Szintén évelő, hazánkban jól áttelelő faj.

Monarda menthifolia

Mentaleveleű méhbalzsam – Monarda menthifolia

A fentiek évelő rokona, melyet mentaillatú levelei miatt főként fűszerkertekben telepítenek szívesen.

Monarda citriodora

A fentiekkel ellentétben egynyári faj. Illóolaj tartalmú leveleit megdörzsölve citromos illatot árasztanak, aromás levelei a citromra és a kakukkfűre emlékeztetnek.Citromillatú méhbalzsam – Monarda citriodora

30-60 centiméter magas, teaként és fűszerként is ismert. Magjait ételek ízesítésére is használják.

A méhbalzsamokat jó minőségű üde talajba ültessük. Nem szeretik a szárazságot, de kisebb vízhiányt elviselnek. Tűző napon és szárazságban lombozata gyorsan lehullik, amit gombás betegségek megjelenése is felgyorsít. Lombvesztés esetén virághozama is csökken. Lisztharmat gyakran támadja a lombját.

Kora ősszel, októberben vagy tavasz közepén, áprilisban napos vagy félárnyékos helyre ültessük. Tűző napra csak akkor kerüljön, ha rendszeres öntözése megoldott.

Ha jól érzi magát egy helyen, akkor töve terjedni kezd, így pár év alatt bőséges virághozamot nyújt számunkra.

Tőosztással könnyen szaporítható tavasszal. 2-3 évente nő osztható méretűre a töve. Magvetéssel márciusban szaporítható, így azonban lassabb a felnevelése, de egyszerre nagyobb mennyiségű utódnövény kapunk.

Épp egy Szender lakmározza a nektárját.

Felhasználása

  • Szárított leveleiből és virágából készített teája emésztést serkentő, meghűlés tüneteit enyhítő.
  • Fertőtlenítő hatása miatt pattanásos bőrre alkalmazható.
  • Zsenge leveleivel salátát, italokat, tubákot illatosítanak.
  • Szárított virága kitűnően megőrzik színét, ezért potpourri keverékekbe rakható.
  • Virágai nektárban gazdagok, ezért méhlegelők és lepkebarát kertek kiváló alkotóeleme.
  • A színes szirmok lehullása után visszamaradó barna magtokok díszfüvekkel társítva szép látványt nyújtanak. Téli zúzmarával varászlatos kertrészletet alkot, ezért ha szára egészséges és erős maradt, ne vágjuk le, csak tavasszal.

Nagyon jól társítható vele egyidőben nyíló évelő virágokkal.

Rendkívül aromás méhbalzsamok:

  • Monarda didyma ’Squaw’
  • Monarda citriodora
  • Monarda menthifolia
  • Monarda fistulosa x tetraploid (fantasztikus rózsaillat)

Néhány kedvelt fajta neve:

  • Rebecca
  • Huckleberry
  • Tante Polly
  • Camilla
  • Beauty of Cobham
  • Elise ’s Lavender
  • Petit  Delight
  • Aquarius
  • Pink Supreme
  • Gardenview Red